Az elmúlt napok hetek eseményei igencsak volatilis hangulatot váltottak ki a globális piacokon. Sok befektető az állampapírok fedezékét válaszototta, míg a főbb részvényidexek 2-3 százalékos mínuszokat produkáltak, addig az államkötvény piacokon 1-1,5 százalékos növekedést lehetett elérni az utóbbi pár napban.

Érdekes jelenséget lehet megfigyelni a piacokon. A vezető kötvények (USA, német, japán) hozamgörbéi kilaposodni látszanak. Ez alatt azt értjük, hogy a hozamkülönbség csökken a rövid és hosszabb lejáratú állampapírok között.

Ez a csökkenés két egymással szorosan összefüggő dolgot árulhat el nekünk: a piac a hosszabb távú növekedés és infláció lassulását várja. Az egyre alacsonyabbra csúszó olajárak csak erősíitik a lassuló világgazdaság teóriáját. Bár ki kell emelni, hogy az amerikai hozamok esetében az emelkedő rövid hozamok a kamatemelés várakozásait is tükrözik, azonban az olaj jelenséggel együtt ez valószínűleg kevésbé nyom a latba.

A lassulás és defláció ellen eddig is közkedvelt eszköz volt a nagyobb gazdaságok államkötvényeibe fektetni, azonban a kilaposodó görbék arról árulkodnak, hogy a piac  nagyobbik része még jóideig erre az állapotra számít. Jegybanki oldalon ez felvetheti a további stimulus kérdéskörét, illetve az alacsony olajárak okozta rövid távú deflációs hatás szintén a fenntartott / további lazítást igénylő makropolitika felé mutat.

Azonban érdemes észben tartani, hogy mind minden inflációra hatást gyakorló elem ez is csak a végső állapot elérésétől számított egy évig nyom a latba. Hosszabb távon ez az árcsökkenés épp hogy infláció generáló hatást érhet el, mivel 1.) az emelkedés direkt hatással lesz az árszintekre 2.) az átmeneti csökkenés növeli a fogyasztók reál jövedelmét. A másik fontos tényező, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk, az a nem dollárt használó gazdaságokra gyakorolt hatás. Mivel a dollár jelentősen erősödött a FED eszközvásárlásainak fokozatos lezártával, így az némilag „kompenzálja” az olajat felvásárló gazdaságokat az árcsökkenéssel szemben.