Amikor kezdőként a kötvény piacokon kereskedünk előfordulhat, hogy nem értjük miért vannak megkülönböztetve a rövid és kötvények; illetve kötvény alapok a derivatívák szintjén. A válasz nem csupán a középtávú likviditásban rejlik, ennél két sokkal fontosabb szempontot kell mérlegelnünk, kezdő korunk után is, ezek pedig az eltérő volatilitás és kockázati szintek.

Eltérő volatilitás


                A kötvények árfolyama, mint tudjuk, negatívan reagál a kötvény hozamok emelkedésére illetve csökkenésére. Arra, hogy a hozamok mitől és hogyan változhatnak most nem térünk ki részletesebben, ennek lehet geopolitikai (egyezmény, háború, zavargás), gazdasági (kormányválság, alacsony deviza tartalékok a gazdaságban, deviza árfolyamok, infláció), fundamentális (a kibocsátó pénzügyi helyzete/mutatói) vagy spekulációs (különböző piaci várakozások) oka is. Ezen változásokban és hatásaikban a kötvény piacra egyetlen közös van: máshogy érintik a hosszú és rövid távú kötvény indexeket és árfolyamokat. Hogy átlássuk, mi ennek az oka ismerünk kell a diszkont érték kiszámolásának módszerét.
Itt meg kell jegyeznünk, hogy diszkont érték alatt nem csak a diszkont kincstárjegyek működését, de bármilyen kötvényre alkalmazható matematikai/közgazdasági modellt értünk. Ha egy kötvény egy év múlva 100 Ft tőkét törleszt és 5 Ft kamatot fizet, akkor 105 forintra számolhatunk diszkont árat. Kincstárjegyek esetében a modell nem változik, csak átláthatóbbá válik; lejáratkor névértéket fizet. Nézzük tehát hogy működik az elmélet. Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy lejáratkor mindegyik kötvény 100 egységet fizet (figyelmen kívül hagyva, hogy az most névérték, vagy tőke és kamat törlesztés). Ekkor a papír jelenértékét a következő képlettel tudjuk meghatározni:

100 / ( 1 + [ r * t ] ) = V

, ahol "r" az évesített nominális kamatot, t a hátralévő időt jelöli évben megadva. Így tehát ha egy kötvény egy éves futamideje alatt 5% fizet, akkor a jelenkori értéke: 95,24 (= 100 / 1,05). Amennyiben kibocsátás után a kamatszintek hirtelen 7% ugranak az új érték 93,47 (= 100 / 1,07). Láthatjuk, hogy az érték a fordítottan arányos a kamatszinttel.
Az idő szintén fordított arányosságban van a jelenértékkel, hiszen a számláló tagja, ha nő a hányados értéke csökken és fordítva. Ergo, a futamidő csökkenésével a jelenérték közelíteni fog a lejáratkori értékhez (kamatot szinten tartva).
Most képzeljük el, hogy reagál 1% kamat emelkedésre egy 3 hónapos kincstárjegy és egy 10 éves államkötvény. A DKJ esetében a nevező 0,0025 nő ( 0,01 * 0,25 évvel), jelenértéke 0,25% emelkedésnek megfelelő egy évre vetítve. Államkötvényünk esetében ugyan ez a változás 0,1 ( 0,01 * 10), tehát 10% emelkedésnek felelne meg egy éves papírt nézve. Láthatjuk, hogy a futamidő hosszúsága rendkívüli módon felerősíti az éves kamatszintek változását.

Eltérő kockázati szintek


                Mivel a piac jövőbeli irányát rendkívül nehéz, mondhatni lehetetlen pontosan megállapítani, egy hosszabb elköteleződésnél a befektető joggal várhat magasabb kockázati prémiumot, ezzel is egy "puffer zónát" biztosítva, hogy nem fizet rá befektetésére. Minél hosszabb az időtáv annál beláthatatlanabb a végső kimenetel, így nem véletlen, hogy hosszabb kötvények esetében magasabb az évesített kamatszint, illetve, hogy az éves kamat nagyobb mértékben nőhet/csökkenhet, mint rövidebb kötvények esetében. Ezen kamatszintek magas volatilitása szintén rásegít a hosszú kötvények magasabb mértékű árfolyamváltozására, hiszen nem csak a fenti függvény idő tényezője, de "r" azaz hozam tényezője is magasabbá válik.

Melyiket vegyem?


                Biztonságra vágyó, kockázatokat kerülő olvasóinkhoz inkább a rövid futamidejű kötvények illenek, míg a kalandvágyóbb befektetők spekulációs inkább a hosszútávú kötvények elégíthetik ki. Természetesen a fent bemutatott példák mellett vannak köztes megoldások is (1, 3 és 5 éve kötvények), valamint az egyes papírok az idő múlásával folyamatosan átkerülhetnek új, alacsonyabb kockázati osztályokba.


Árfolyam kockázatot nem kedvelői befektetők is természetesen vásárolhatnak hosszú kötvényeket, anélkül hogy befektetési stratégiájuk sérülne, amennyiben azt lejáratig képesek tartani. Ebben az esetben likviditási tényezőket kell figyelem előtt tartani; tehát árfolyam kockázatunkat likviditási kockázatra cseréltük. Ugyanakkor turbulens piaci környezetben, vagy folyamatosan emelkedő kamatok mellett megérheti kockázat kedvelőbb kereskedőknek is rövid alapokat vásárolni, hiszen ilyenkor a csökkenő futamidő miatti növekedés ellensúlyozhatja a kamatok változásának hatását.